Felnőtt életünkben sok célunk lehet: az elképzelt hivatás, házasság, gyerekek, kertes ház, autó és a többi. A legtöbb ember erre vágyik, de vajon legbelül mi is ezt szeretnénk? És ha megvan mindez, akkor miért nem vagyunk boldogok?
A mindfulness egyik legújabb hajtása az a fajta szexterápia, amely arra helyezi a hangsúlyt, hogy tudatosan legyünk jelen az erotikus együttlétben. A módszert siker és boldogság övezi.
A születendő gyermek: öröm, ajándék, egy új élet lehetősége. A születendő gyermek: hitelképesség, lakásvásárlási lehetőség, plusz egy szoba. Magyarországon egyre többen az utóbbi összefüggésben (is) gondolnak jövendő babájukra, mivel az állami támogatások így próbálják megfordítani a kedvezőtlen demográfiai trendet. De túl szociológiai, gazdasági és politikai megfontolásokon: ez az ösztönzés milyen pszichés következményekkel járhat egy fiatal házaspár életében, kapcsolatában?
Bár elég gyakran használjuk a lelki társ kifejezést, az, hogy mit is értünk rajta, meglehetősen homályos. Szoros összetartozás-érzést, vagy ha hasonló reakciókat adunk a világ dolgaira, netán ha közös a hobbink? Vagy talán intenzív impulzusból felépítünk egy illúziót, amire mindannyian vágyunk, ezért felnagyítunk és valóságossá hazudunk valami fantáziát? Nincs egyetlen jó válasz, de vannak ide kapcsolódó érdekes történetek.
Senki sem akar szenvedni. Felnőttkorunkban azonban kudarcos párkapcsolataink rákényszeríthetnek, hogy szembenézzünk elérhetetlen apánkkal. Már ha valóban szeretnénk bensőséges párkapcsolatot, és bátrak vagyunk elviselni a fájó érzéseket.
Egyre többen választanak párt maguknak más országból, más kultúrából. Milyen esélyeik vannak az ilyen vegyes házasságoknak, mire érdemes figyelni? Erről szól egy szokatlan párterápia története, amelyben egy magyar nő és egy indiai férfi törekszik egymás megismerésére, megértésére.
Mi lenne, ha azt mondanám, létezik az igazi? Lehet, hogy egyedül vagy, lehet, hogy fásult kapcsolatban élsz, de a lelked mélyén még hiszel abban, hogy rád is vár valahol valaki. Vele már az első találkozásnál úgy érzed, mintha villám csapott volna beléd. Mintha találkoztatok volna már egy másik életben. Ha a végsőkön túl is kitartasz, akkor elérheted, ami keveseknek sikerül: újra egyesülhetsz a lelked másik felével, az ikerlángoddal.
A bőség zavara gyakran megbénítja vagy felületes kapcsolódáshoz szoktatja azokat, akik online keresnek társat, de számos más oka is van, hogy sokan vannak egyedül manapság. Miért érezzük úgy, hogy a nagyobb merítésből sem találunk megfelelőt? És hogy kéne ismerkedni, hogy tartós párkapcsolatot találjunk?
Hogyan egyeztetjük össze az egyéni vágyainkat egy elkötelezett párkapcsolatban, a rövid és hosszú távú céljainkat, amelyek esetleg különbözhetnek a partnerünkétől, hogy mindkettőnk számára biztosítva legyen az egyéni fejlődés és közben egymás felé közeledjünk?
Ne mondjuk, kérdezzük! Egyebek mellett ez is szerepel Steven Bartlett világhírű befektetési és marketingszakember alapelvei között, amelyeket Egy CEO naplója – A munka és a magánélet 33 törvénye címmel publikált. Az üzletemberként és podcast-házigazdaként is sikeres vállalkozó gondolatai hasznosak lehetnek azoknak is, akik önmagukon akarnak változtatni, és akik az üzleti életben szeretnének jobban boldogulni – a kettőt sokszor nem is lehet elválasztani.
Nyílt kommunikáció és kompromisszumkészség nélkül könnyen csalódhatunk Valentin-napi várakozásainkban. Hogyan használhatják ezt az ünnepet a stabil párkapcsolatban élők a kötődés erősítésére? Milyen kérdéseket tegyenek fel maguknak és a partnerüknek, ha fejlődni akarnak? És mi a teendő, ha a két félnek nagyon eltérő elképzeléseik, vágyaik vannak Valentin-nappal kapcsolatban?
Mindnyájan úgy indulunk bele a közös kalandba, hogy elképzeléseink vannak arról, hogyan is kellene működnie, minek is kellene történnie ahhoz, hogy minél boldogabbnak érezzük magunkat. A gond csak az, hogy általában a partner máshogy képzeli a párkapcsolatot és benne a saját boldogságát.
Hogyan egyeztetjük össze az egyéni vágyainkat egy elkötelezett párkapcsolatban, a rövid és hosszú távú céljainkat, amelyek esetleg különbözhetnek a partnerünkétől, hogy mindkettőnk számára biztosítva legyen az egyéni fejlődés és közben egymás felé közeledjünk?
Belénk kódolt párkeresési vágyunk, hogy megtaláljuk a másik felünket. De mire is kell nekünk a másik? Ha felfedezzük a teljességet önmagunkban, nem lesz szükségünk arra, hogy netán ártó módon kapcsolódjunk, hogy kihasználjuk egymást.
Egyszerű önsegítő gyakorlatokkal sokat tehetünk azért, hogy a változókor ne váljon pokollá, és enyhüljenek a testi átalakulást kísérő lelki tünetek. Melyek a mentális egészség megőrzésének leghatékonyabb módszerei? Mikor vessük be a színlégzést és a testpásztázást? Miben hasonlít a férfiklimax a menopauzához, és mit tegyenek a libidócsökkenéstől szorongó férfiak?
Mindnyájunk alapvető igénye, hogy egyfelől képesek legyünk félelmek és játszmák nélkül kapcsolódni másokhoz, másfelől, hogy elfogadásra találjunk. Sajnos, bizony, rosszul funkcionáló kapcsolatainkban is hajlamosak vagyunk foggal-körömmel ragaszkodni egy-egy egészségtelen működésmódhoz. Vajon milyen tényezők állhatnak a háttérben?
Olykor előfordul, hogy a pár egyik tagja önismereti munkát folytatva úgy érzi, „szintet lépett”, a lelki fejlődést tekintve messze jár társától. Mi lehet számukra a megoldás?
Racionális férfiak és érzelmes nők – hangzik a sztereotípia, hogyan válhat így a férfiból lelki társ? Úgy, hogy kissé alaposabban megvizsgáljuk az előítéleteket.
Agyi jutalmazó mechanizmusok biztosítják, hogy jobb legyen adni, mint kapni, de azért fontos, hogy lássuk, tényleg jó annak, akit megajándékozunk. De miért nem értik még ezt a gyerekek? Miért nem mindegy, hogy kivel vagyunk nagylelkűek? Mit adjunk, hogy a másik igazán örüljön? És mikor elég a tárgyi ajándék helyett egy egyszerű együttlét is?
Ki ne vágyna boldog párkapcsolatra? Sokszor elhanyagolt tényező, hogy e boldogság mennyire függ a társak érzelmi intelligenciájától.
